Quantcast
Channel: Oszkó Péter » adósság
Viewing all articles
Browse latest Browse all 3

Egy szabadságharc margójára

0
0

Nem tervezek változtatni a kormányzati politikával kapcsolatos visszahúzódó magatartásomon, de látva az elmúlt hét politikusi megszólalásait és gazdasági publicisztikáit, úgy gondolom, hogy már csak a félreértések túlzott elterjedésének megállítása érdekében is érdeme tisztázni olyan fogalmakat, mint pénzügyi és gazdasági függetlenség és az azokért való küzdelem. Ugyancsak a félreértések elkerülése érdekében azonban azt is szeretném jelezni, hogy ebben a kérdésben itt leírom, ami kikívánkozik belőlem, de később semmilyen sajtóorgánumnak vagy egyéb médiumnak nem tervezek nyilatkozni, s minden érdeklődőnek azt fogom javasolni, hogy ha kívánja, idézze tőlem az alábbi gondolatokat.

A jelenlegi kormány azon cselekményeinek sorozatát ugyanis, melynek során különböző praktikákkal próbálna lehetőséget teremteni nagyobb költségvetési hiányra, azaz az államadósság növelésére és így tenne szert nagyobb politikai mozgástérre, mára már tendenciózusan szabadságharcként próbálja a közvélemény előtt népszerűsíteni. A közvélemény pedig szokás szerint nem csak hiszékeny, hanem feledékeny is, hiszen már nem emlékszik rá, hogy éppen ez a kormány akarta nem is olyan régen még kiterjeszteni és meghosszabbítani azzal a Nemzetközi Valutaalappal az együttműködést, akit most a függetlenségünk legmegátalkodottabb ellenlábasának igyekszik beállítani.

Érdemes lehet azonban figyelembe venni, hogy a nevezett szervezetekkel éppen arról folyik a vita, miszerint  Magyarország csinálhat-e nagyobb költségvetési hiányt, azaz megint nagyobb államadósságot jövőre, illetve hogy valóban szándékozik-e a kormány az ország eladósodottságát csökkenteni és a gazdasági növekedését segíteni. Ennek alapján pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy mégis miképpen lehetne úgy az ország kiszolgáltatottságával szemben és a függetlenség érdekében harcolni, ha a harc célja megint olyan adósságok felhalmozása, ami éppen kiszolgáltatottabbá és függőbbé tenne mindannyiunkat. A kormány kifejezett célja ugyanis nem más, mint azzal növelni saját politikai mozgásterét, hogy engedményt kapjon az ország külső adósságállományának csökkentéséből, azaz jövőre s később is több hitelt vehessen fel. Ha viszont próbálunk átlátni a színpadias külsőségeken, hamar felismerhetjük, hogy az ország éppen akkor válik egyre kevésbé kiszolgáltatottá, ha egyre csökken a külső eladósodottsága, azaz egyre kevesebb hitelttartozásba veri magát. Márpedig az IMF és az EU éppen erre akarná rávenni a kormányt, aki szabadságharcként és a függetlenségért folytatott küzdelemként próbálja eladni a politikai célú eladósodás érdekében velük gerjesztett mesterséges konfliktusokat.

Pénzügyi és gazdasági függetlenségünket jóval nagyobb arányban segítette elő az az elmúlt kormányzati időszak, amikor a folyó fizetési mérleg tartósan pozitívvá vált, a költségvetés strukturális egyenlege pedig oly mértékben javult, hogy azt még a jelenlegi miniszterelnök is világbajnok teljesítménynek nevezte. Talán nem is érdemtelenül, hiszen a rendszerváltás óta első alkalommal fordult elő, hogy a tavalyi év utolsó negyedévében az államháztartás pénzügyi egyenlege pozitív lett, azaz nem szorult hitelfelvételre. De már azt megelőzően, tavaly nyáron sikerült elérni, hogy ne legyen szükség a valutaalap további hiteleire, amire egyébként ténylegesen most sem lenne, ha a kormány tartósan ésszerű gazdaságpolitikát folytatna. Az elmúlt néhány hónap hirtelen rögtönzéseit azonban nyilván nem tekinthetjük annak, hiszen azok visszaköszönő eleme a költségvetési hiányemelés, azaz az adósságnövelés, illetve az adóelvonások, az adócentralizáció növekedése, amely tehát olyan sajátos gazdaságpolitikai egyveleget alkot, amely egyszerre képes visszafogni a gazdaság növekedését és rontani a pénzügyi stabilitást, s így összességében jelentősen növelheti az ország pénzügyi kiszolgáltatottságát, bár ettől még politikailag lehet könnyen eladható. Mindezek kedvezőtlen, s a költségvetést éppen úgy, mint a lakosságot hátrányosan érintő, adósságterheiket, azaz függőségüket és kiszolgáltatottságukat jelentősen növelő hatásait is csak a kedvező nemzetközi környezetnek köszönhetően, illetve azért tudjuk átvészelni, mert az ország pénzügyi helyzete az elmúlt évben jelentős mértékben stabilizálódott.

A jelenlegi mesterséges politikai hangulatkeltés tehát legfeljebb annyira nevezhető szabadságharcnak, amennyire egy kamasz vívja ki azzal a szabadságát, hogy családja és környezete minden intelme ellenére rászokik a dohányzásra. Hiszen tudjuk, hogy azzal nem szabadságra tesz szert, hanem függőséget szerez.


Viewing all articles
Browse latest Browse all 3

Latest Images